Tényleg mindenki könnyen cserélhető az online társkeresésben?

Sokan úgy vágnak bele a internetes társkeresés világába, hogy valójában egészen egyszerű dologra vágynak. Szeretnének megismerni valakit, akivel jó beszélgetni, akivel érdemes találkozni, és akiből idővel akár társ is lehet. Az első napok gyakran izgalmasak.

Új emberek jelennek meg, érkeznek az üzenetek, kialakulnak az első beszélgetések, és úgy tűnik, hogy az internet végre megoldotta azt a problémát, amellyel korábban olyan sokan küzdöttek: hogyan lehet új embereket megismerni. Néhány hét vagy hónap elteltével azonban sokaknál megjelenik egy egészen más érzés.

Mintha minden beszélgetés könnyebben megszakadna, mintha egy jól induló ismeretség is bármikor véget érhetne, és mintha senki sem lenne igazán fontos addig, amíg a telefon kijelzőjén még mindig ott sorakoznak az új profilok.

Ilyenkor hangzik el az a mondat, amelyet szinte minden rendszeresen társkereső ember kimondott már legalább egyszer:

ma már mindenki könnyen lecserélhető.

Első hallásra logikusnak tűnik ez a magyarázat. Hiszen valóban soha nem volt ennyire egyszerű új embereket találni, néhány perc alatt akár több tucat profilt is végignézhetünk, és bármikor úgy dönthetünk, hogy inkább valaki mással kezdünk beszélgetni.

Mégis érdemes megállni egy pillanatra. Valóban az emberek lettek ennyivel cserélhetőbbek, vagy inkább az történt, hogy az online társkeresés olyan környezetet teremtett, amely teljesen átalakította azt, ahogyan döntünk? Ez nem ugyanaz a kérdés.

Ha ugyanis az első állítás igaz, akkor az emberek változtak meg. Ha a második, akkor nem az emberekkel van a legnagyobb probléma, hanem azzal a közeggel, amelyben megpróbálnak egymásra találni. Ez a különbség elsőre talán csak árnyalatnak tűnik, valójában azonban az egész jelenséget más megvilágításba helyezi.

Miért érezzük úgy, hogy mindig jöhet egy jobb ember?

Amikor valaki először regisztrál egy társkereső oldalra vagy alkalmazásba, általában nem azon gondolkodik, hogy egyszerre hány emberrel fog beszélgetni. Egyszerűen kíváncsi arra, kik vannak a közelében, akad-e valaki, akivel kölcsönös lehet a szimpátia.

Az első néhány egyezés után azonban lassan megváltozik a gondolkodás. Nem azért, mert az illető felszínesebb lesz, és nem is azért, mert hirtelen megszűnik komoly kapcsolatot keresni. Sokkal inkább azért, mert az online ismerkedés olyan mennyiségű lehetőséget tár elénk, amellyel a mindennapi életben korábban soha nem találkoztunk.

Egy beszélgetés közben újabb értesítés érkezik. Miközben valakinek válaszolunk, megjelenik három új profil. Egy hétvége alatt több emberrel is kialakulhat kapcsolat, miközben folyamatosan ott motoszkál bennünk a gondolat, hogy talán még nincs itt az ideje dönteni.

Mi van, ha holnap valaki még jobban illik hozzánk? Mi van, ha a következő profilban találjuk meg azt, akit most keresünk? Ez a gondolat önmagában teljesen érthető. Hiszen mindenki szeretné a lehető legjobb döntést meghozni. Csakhogy a társkeresőkön ez a lehetőség soha nem fogy el.

Mindig érkezik valaki új. Mindig van még egy profil. Mindig van még egy ember, akit érdemes megnézni. Ez az érzés pedig lassan átalakítja a döntéseinket. Már nem azt kérdezzük magunktól, hogy szeretnénk-e megismerni ezt az embert, hanem azt, hogy vajon nem lesz-e hamarosan valaki még jobb.

Éppen ezért vált sokak számára egyre nehezebbé a párkeresés. Erről részletesebben is írtunk a Miért egyre nehezebb az online társkeresés című cikkben, hiszen a túl sok lehetőség nem egyszerűen több választást jelent, hanem egy egészen új gondolkodásmódot is kialakít.

A különös az, hogy ezt egyszerre éli át az is, aki válogat, és az is, akit éppen válogatnak. Szinte mindenki ugyanabban a helyzetben van, mégis mindenki úgy érzi, hogy vele történik valami különös.

Amikor emberekből profilok lesznek

A való életben egy ember megismerése ritkán néhány másodperc alatt történik. Meghalljuk a hangját, látjuk a gesztusait, észrevesszük a humorát, a zavarát, a kedvességét vagy éppen azt, hogyan viselkedik másokkal. Ezek azok az apró részletek, amelyekből fokozatosan kialakul bennünk egy kép róla.

Az interneten egészen más a helyzet. Egy fénykép, néhány mondat, néhány ikon és máris döntést kell hoznunk. Tetszik vagy nem? Írjak neki vagy lapozzak tovább? Nem véletlen, hogy sokan egy idő után azt érzik, mintha nem emberekkel, hanem profilokkal találkoznának

Egy mosoly helyett egy jól sikerült fotó dönt. Egy hosszabb beszélgetés helyett néhány soros bemutatkozás. Egy közösen eltöltött délután helyett néhány másodpercnyi görgetés. Innen már csak egy apró lépés, hogy kialakuljon az az érzés, amelyet sokan ugyan kellemetlennek tartanak, mégis pontosnak éreznek: mintha egy digitális húspiacon keresgélnének

Nem azért, mert bárki így szeretne ismerkedni, hanem mert a rendszer folyamatos összehasonlításra ösztönöz. Az egyik profil viccesebb. A másik közelebb lakik. A harmadik sportosabb. A negyedik szebb képeket tett fel. Mire egyetlen ember valódi értékei megmutatkozhatnának, gyakran már régen tovább is lapoztunk.

Pedig a legtöbb ember sokkal több annál, mint amit néhány fénykép vagy néhány mondat képes megmutatni róla. Éppen ezért csalóka az első benyomás. Nem azért, mert mindig tévedünk, hanem mert egyszerűen túl kevés információ alapján kellene eldöntenünk valamit, amihez a való életben hetekre vagy hónapokra lenne szükség.

Miért adunk egyre kevesebb időt egymásnak?

A legtöbb tartós kapcsolat nem villámcsapásként kezdődik. Persze vannak kivételek, de sokkal gyakoribb, hogy két ember fokozatosan ismeri meg egymást. Az első találkozás még kissé feszélyezett, a második már felszabadultabb, a harmadik után pedig kezd kiderülni, hogy valóban jól érzik-e magukat együtt.

A társkeresés az interneten azonban gyakran teljesen más ritmust diktál. Ha az első beszélgetés nem elég izgalmas, könnyen úgy érezzük, nincs értelme folytatni. Ha valaki nem válaszol néhány órán belül, máris megjelenik bennünk a gondolat, hogy talán nem érdeklődik eléggé.

Sokan már az első beszélgetés után eldöntik, érdemes-e találkozni valakivel. Pedig legalább ilyen fontos kérdés az is, kivel érdemes randevúzni, és milyen jelekből lehet ezt reálisan megítélni. Ha az első randevú nem tökéletes, sokszor már másodikra sem kerül sor.

Nem azért, mert biztosan nem illettünk volna össze, hanem mert közben ott sorakozik előttünk még húsz másik lehetőség. Ez a folyamatos összehasonlítás lassan türelmetlenné tesz bennünket.

Egy kapcsolatnak azonban idő kell. Nem lehet néhány üzenetből eldönteni, milyen ember ül velünk szemben. Nem lehet egyetlen találkozásból megismerni valaki személyiségét. Ennek ellenére sokan mégis úgy érzik, hogy nincs idejük kivárni, mert amíg egy emberre figyelnek, talán lemaradnak valaki másról.

Innen már könnyű eljutni oda, hogy egy jól induló beszélgetés is megszakadjon, vagy hogy valaki minden különösebb ok nélkül eltűnjön. Amikor ez többször ismétlődik, könnyen megkérdőjelezzük saját magunkat, pedig sokkal fontosabb megtanulni, hogyan kezeljük az online elutasítást, hogy egy sikertelen ismerkedés ne rombolja le az önbizalmunkat.

Nem véletlen, hogy sokan számolnak be arról, milyen gyorsan elfogy a lelkesedésük. Ennek okairól részletesebben a Miért fáradunk bele az online társkeresésbe című cikkünkben is olvashatsz, hiszen a folyamatos újrakezdés érzelmileg sokkal megterhelőbb, mint azt elsőre gondolnánk.

Tényleg mindenki könnyen cserélhető?

Ha csak a társkereső felületét nézzük, könnyű lenne igennel válaszolni. A kijelzőn valóban úgy tűnik, hogy egyetlen ember helyére azonnal érkezik egy másik. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. Egy valódi kapcsolat nem attól alakul ki, hogy valaki jobb fényképet készített magáról, hosszabb bemutatkozást írt vagy több közös érdeklődési kört jelölt meg.

Attól lesz értékes, hogy két ember időt ad egymásnak. Beszélgetnek, találkoznak, vitatkoznak, nevetnek, csalódnak, majd újra közelednek egymáshoz. Ezt semmilyen algoritmus nem tudja helyettesíteni. Talán ezért érdemes néha tudatosan lassítani.

Nem azért, mert minden első benyomás téves, hanem mert nem minden fontos dolog derül ki az első öt percben. Ha sikerül ezt szem előtt tartani, sokkal könnyebb lesz megérteni, hogyan lehet embernek maradni az online társkeresésben.

Ha szeretnénk tudatosabban jelen lenni a társkeresőkön, érdemes átgondolni néhány alapelvet is. Ebben segítenek részletes tanácsok az online társkereséshez, amelyek nem gyors trükköket, hanem hosszabb távon is működő szemléletet adnak.

A legfontosabb felismerés azonban talán mégis az, hogy nem az emberek értéke csökkent. Nem lettünk egyik napról a másikra kevésbé szerethetők vagy kevésbé érdekesek. Sokkal inkább az történt, hogy a korlátlan választási lehetőség megváltoztatta a döntéseinket.

Ez pedig könnyen azt az érzést kelti bennünk, hogy mindenki bármikor lecserélhető. Valójában azonban nem az emberek lettek cserélhetők. Sokkal inkább elveszítettük azt a türelmet, amelyre minden kapcsolatnak szüksége lenne ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen megszületni.